Az Országos könyvtári napok keretében 2014. október 15-én Meseterápia címmel rendezett vetélkedőt a
Vépi Művelődési Ház és Könyvtár.
Mese a mesedélutánról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 13 lelkes barát - közülük 11 leány és 2 ifjú legény. Egy napon elhatározták,
hogy ők biza elindulnak Hetedhétvép könyvvárába szerencsét próbálni. El is indultak ahajt. Addig mentek, mendegéltek,
míg útközben rá nem leltek a könyvmolyra.
- Ábelesz-kóbelesz, hová mentek? – szólította őket a könyvrágó.
- Megyünk a könyvvárba szerencsét próbálni. Gyere velünk, te is!
Együtt folytatták az útjukat. Elöl ment a könyvmoly, a többiek meg utána. Bandukoltak tovább az úton.
Egyszer csak szembe jött velük a könyvjelző.
- Ábelesz-kóbelesz, hová mentek? – szólította meg őket az oldalt mutató.
- Megyünk Hetedhétvép könyvvárába szerencsét próbálni.
- Én is oda tartok! Na, ha így, menjünk együtt 15-en!
Mentek, mendegéltek a barátok, a könyvjelző mutatta az utat erdőn, mezőn, Hetedhétvépen keresztül.
Meg sem állottak, míg a könyvvárba nem értek.
- Be csuda szép lett ez a vár! - kiáltottak fel mindannyian.
S láss csodát! Ahány kapuja volt a várnak, mind egyszerre kinyílott.
A könyvvárban a király kisasszonyka fogadta őket, meg tizenkét katona. Ott állottak kivont karddal, s
várták, hogy vajon mi történik mostan.
Birkóztak a leányok s a legények a katonákkal, a könyvmoly is bevetette magát, de a könyvjelző sem volt ám rest.
Együtt nézték, mondták, írták a meséket, fújták a nótákat, hogy elnyerjék a méltó jutalmukat: a legjobb meseértő címet.
Sütiország csodái, Teatündér varázsitala segítette a mese-csatatéri harcot.
A 13 barát bátran és ügyesen küzdött, míg végül közösen kiállták a király kisasszony próbáit, s legyőzték az ellenfeleket.
Volt nagy öröm, vigadozás. A könyvmoly és a könyvjelző is dalra fakadt örömében. ki nem hisz, járjon utána.
A mese szereplői iskolánk 10. c osztályos tanulói, akik leleményes, ötletes feladat megoldásaikkal
II. helyen végeztek a Meseterápia vetélkedőn.
A Sövegjártó Andrea vezette vidám hangulatú mesedélután valóban igazi terápia volt mindannyiunk számára, tanárnak, diáknak egyaránt,
üde színfoltot, hangulatot hozott a hétköznapok fáradtságába.
SZs