A 2017/2018-as tanév két osztálykirándulást is tartogatott számunkra. Ősszel megismételtük a tavaly tavaszi túránkat Kőszegen –
hiszen első alkalommal extrém körülmények közti túlélőtúrává változtatta azt az időjárás: április 19-én hóesés, dühöngő szél
és 0 C-os hőmérséklet keretében csak a Bechtold István Látogatóközpontig, illetve a főtéri Garabonciás Pizzázóig jutottunk –
bár örök emlék marad a nap, melyet közös zoknivásárlás után (hogy ne fagyjon le a kiálló bokánk a hidegben) együtt túráztunk,
beszélgettünk, ettünk, játszottunk végig. Na, ősszel aztán bepótoltuk az időjárás miatt tavasszal kihagyott kilométereket: több
mint 20 km-es távot tettünk meg gyalog – a hegyen! Hazafelé Szombathelytől már vonat helyett buszon jöttünk tovább, mert aznap
volt Vépnél a teherkocsik kisiklása... amely természeti katasztrófának még a mai napig érződik a hatása... Annyira jók voltak
az évek során az 1 napos kirándulásaink, hogy osztályfőnökünk úgy gondolta, megérdemlünk egy 3 naposat is együtt.
Így hát a tanév nagyon bulisan fejeződött be az osztályunk, a 11. C számára. Táborozáson vehettünk részt a tanév utolsó hétvégéjén.
Az iskolánk Balatonakaliban lévő ifjúsági táborába utaztunk. Itt közösen tudtuk kipihenni a tanév fáradalmait, s szó szerint játszva
tanulhattunk a leendő szakmánkról is (felelős gépjárművezetést a gépészek, paintball kapcsán a lövészetet a rendészek).
Történetünk ezen fejezete pénteki indulással kezdődött. Konvojban utaztunk egészen Tapolcáig, itt megálltunk és körülnéztünk a főtéren.
Gyönyörű: vízimalommal, hidakkal, vízeséssel, tóval, s mindezt ragyogó napsütésben éltük át. Fagyizásra és kacsa etetésre is volt lehetőség.
Utána a gépészfiúk által kedvelt Gyulakeszire mentünk ebédelni. Autóspihenőhöz képest meglepően kulturált hely. Olcsón finom
velőspiritóssal, hamburgerrel, hasábburgonyával csillapítottuk éhségünket.
Várt még ránk a táborba érkezés élménye. Mindenki kiválaszthatta a helyét a 4-5 fős szobákban. Majd megmártózhattunk végre a Balatonban.
A víz kellemes hőmérsékletű, kb. 24-25 fokos volt, szinte ki sem jöttünk órák hosszat...! Késő délutánig a patron szórakoztunk a büféknél
található játékgépekkel. Iszonyúan jól éreztük magunkat! Táborba érkezésünk után elindultunk gyalogtúrázni Dörgicsére – na, meg vissza is
kellett onnan érni persze a táborba.... Tehát a mozgásra is figyeltünk J A vacsoránk finom pörkölt volt. Késő estig beszélgettünk,
szórakoztunk – amíg a vihar be nem zavart minket a faházikókba. Illetve még ott is sokáig jól éreztük magunkat egymás társaságában.
Másnap reggel 7 óra körül keltünk. Rendbe szedtük magunkat, a szobáinkat, és megreggeliztünk. Majd elindultunk Balatonfűzfőre.
Ott első utunk a paintball pályához vezetett, ahol az osztály apraja-nagyja részt vett a közös játékban. Persze, hogy akkor kezdett
szemerkélni az eső, amikor már mindenki beöltözve, teli táras fegyverekkel méregette az „ellenséget”, s nem lehetett már a lövöldözést
elhalasztani... Igaz, minket az időjárás soha nem téríthetett el szándékainktól! Miután mindegyikünk teli volt már szúnyogcsípéssel,
festékfoltokkal,s golyónyomokkal, a bob pályára mentünk. Két pálya volt (alagút-, illetve panorámapálya), mi természetesen mindkettőt
ki is próbáltuk. Nagyon szuper volt!
A nap folyamán megint tudtunk fürdeni a Balatonban is, mire visszaérkeztünk Akaliba, már ragyogóan sütött a nap. A víz az előző esti
vihar ellenére is jó volt, szinte alig tűnt hűvösebbnek a hőmérséklete. A napi programot az éjszakai fürdőzéssel koronázták meg a bátrabbak.
A víz talán ekkor volt a legkellemesebb, hiszen már hűlt a levegő.
Aki nem akart ekkor csobbanni, az a fiataloknak készült kondi parkban erősíthetett éjszaka. Énekelve vonultunk vissza a táborba –
a nagy nehezen bekövetkező takarodó után viszont a fáradtságtól ájultan estünk ágyba.
Következő reggel már egy órát ráhúztunk az ébredésre. Ekkor már 8 órakor ébredeztünk. A nap hasonlóan indult, mint szombaton.
Rendbe szedtük magunkat, összepakoltuk a holminkat, lehuzatoltunk, majd megreggeliztünk. Aztán sajnos elindultunk az utolsó közös sétára....
a Balaton partra J. Itt még játszottunk, beszélgettünk egyet. Majd visszamentünk a táborba, kitakarítottunk, bepakoltunk az autókba,
elbúcsúztunk a gondnoktól, és útnak indultunk. Szintén Gyulakeszire mentünk ebédelni. A legtöbben itt rántott sajtot hasábburgonyával,
de volt, aki ismét velős pirítóst evett.
Útvonalunkat hazafelére úgy terveztük meg, hogy a bejárósokat haza tudjuk vinni, a kollégisták pedig visszajöttek a kollégiumba.
Útközben is volt még meglepi: egyik osztálytársunk anyukája friss sütivel kínálta fáradt csapatunkat, s muzeális értékű traktort,
példaértékű falusi állattartást láthattunk.
Összességében az időjárás kegyes volt hozzánk, volt napsütés minden nap, s a meleg ruháinkra sem volt igazán szükség.
A programok is jók voltak, mi is tudtuk élvezni a tanórák nélküli együttlét minden percét! Kellemes három napot tölthettünk el együtt.
Köszönjük a szervezést és a megvalósítást osztályfőnökünknek és férjének, Éva néninek és Tóni bácsinak,
valamint kollégiumi nevelőnknek, Gyuri bácsinak.
Köszönjük osztályunk gépész tanulóinak, hogy autóval jöttek a kirándulásra a könnyebb utazás érdekében. (Darvas Arnold 11/C,
Kern Csaba 11/C, László Dávid 11/C, Molnár Csaba 11/C)